[Munkahelyi történetek]Miért unalmas a munkahelyi élet?

Hosszú évek tanulmányai után munkát találtunk, de vajon elégedettek vagyunk az életünkkel?

​

Olyan embereket kell naponta látnunk, akiket nem szeretünk, és esetleg a utasításaikat is követnünk kell.

1. pont

A családtagok vagy a házastársak között is vannak nézeteltérések, és gyakran veszekednek. A legtöbb ember önző,

és még a közeli kapcsolatokban is előfordulnak nézeteltérések.

Normál körülmények között nem tűnik fel, de vészhelyzetben (pénzügyi problémák) előjön a valódi természet.

Ha a cég egyszerűen csak összeültet embereket, hogy valamit csináljanak,

a különböző nézőpontok miatt bonyolulttá válhat a helyzet.

Ritkán fordul elő, hogy egy kedves ember kerül vezetői pozícióba. Ha én lennék a felhasználó,

akkor olyan vezetőt szeretnék, aki helyettem is képes a dolgozókat zaklatni.

Általában már az is stresszes, ha egy ilyen emberrel kell dolgozni, de ráadásul még az ő kedvében is kell járni.

​

Nem adnak érdemi anyagi juttatást.

2. pont

Annyit fizetnek, hogy ne akarjunk otthagyni. Sok helyen nehéz pontosan meghatározni, hogy mennyi pénzt keresünk, és nem sok helyen jutalmazzák a teljesítményt arányosan. Akik könnyen keresnek pénzt, azoknak nincs könnyű dolguk. Azokban a helyekben sem, ahol a teljesítmény arányos a jutalommal,

csak a teljesítményünk egy nagyon kis részét kapjuk meg. Ha sok a teljesítményünk, és ennek megfelelően sokat is kapunk,

akkor a cég már nyereséges. A teljesítmény érdekében sok időt és energiát kell befektetnünk, ami

sok stresszel jár.

Az általános adminisztratív munkakörökben nehéz mérni a teljesítményt, ezért a legtöbbször csak azt kapjuk, amit adnak. Nagyon jól felmérik, hogy mennyi pénzre van szükségünk ahhoz, hogy ne akarjuk otthagyni a munkánkat, és pontosan ezt a pénzt adják. A hiányzó részt elintézik azzal, hogy elismerik a munkánkat.

Ha valakinek van joga elismerni másokat, és ezt a jogot kapja meg, akkor ha ezt az elismerést kapja, akkor az anyagiak iránti vágyunk is kielégül.

Mások bevétele érdekében kell az időnket befektetnünk.

3. pont

Nem emlékszem, hogy mit csináltam tavaly ilyenkor a cégnél. Minden nap ugyanazok a dolgok ismétlődnek.

Az idő múlásával csak az emlékek és a fotók, videók maradnak meg.

Az életünk legvirágzóbb időszakát nem is igazán emlékszem, és nem sok értelme van annak, hogy valaki más bevétele érdekében dolgoztam. Ha visszagondolok, csak azt látom, hogy az időmet fektettem be.

Ha szerencsésen előlépünk, és vezetővé vagy bármi mássá válunk, akkor is nagyon kevés esetben változik meg az életünk az anyagi

juttatások miatt.

A nagyvállalatokban a vezetővé válás esélye 0,7%, de

ez nem jelenti azt, hogy ha valaki bejut, megváltozik az élete. Ennek ellenére az emberek az életüket beleöntik ebbe a célba. Ebben a helyzetben, amikor az időt pénzzé alakítjuk, gyorsan ki kell szállnunk ebből a helyzetből.

Ha nem változtatunk, a tegnapi nap ma lesz, és a mai holnap.