[Céges történet] 90-es években született, elit egyetemről végzett kolléga története a szomszédos osztályról

Ebéd után a lift előtt..

​

Aria: Jól ettél?

Mingmundae: Igen, finomat. Tegnap egy nap szabadságot vettem ki, és folyamatosan aludtam, így nagyon jó a közérzetem.

Aria: Ha jól alszol, jó a kedved, és jól megy a munka, nem igaz?

Mingmundae: Igen.

Aria: Iskolás korodban is így volt? A jó tanulókat látva ritkán van, hogy csökkentsék az alvási idejüket

tanulás miatt.

Mingmundae: Igen. Én is szeretek sokat aludni, így jól aludtam és tanultam.

Aria: Látod… Én is nagyon hangsúlyozom a gyermekeimnek, hogy sokat aludjanak.

Ha így gondoskodnak magukról, mint te, segít ez az elit egyetemre jutni?

Mingmundae: Nem tudom, hogy a felsőoktatási intézménybe való bekerülés boldogságot hoz-e. Tanultam egy kicsit, és elhelyezkedtem egy cégnél, de

úgy érzem, az elégedettségi szintem alacsony. De nem merem mindent otthagyni és kipróbálni valami újat.

Ha nem követ el nagy hibát, akkor a legalább a lefelé ívelést megakadályozhatja.

A környezetemben gyakran láttam, hogy akik nem tanultak, és játszottak, majd különböző dolgokat kipróbáltak, azok néha nagy sikereket értek el.

Aria: Igen, de a cégnél dolgozva ritkán érnek el nagy sikereket…

​

​

​

Végül, hacsak nem szakmai engedéllyel rendelkező (orvos) foglalkozásról van szó, a jó tanulás nem feltétlenül függ össze a boldogsággal.

Jobban megvédi a lefelé ívelést, de a boldogság szintje nem feltétlenül magasabb.

Gyermekem boldogságát szeretném, és nem szeretném, ha olyasmit kényszerítenék rá, ami nem teszi boldoggá, mert tönkretehetné a kapcsolatunkat.